Zene: STATION Szöveg: Csákvári László


Engedj el!

Égető vaskarmok fonják körbe
Érzékeny, élő szívemet
És nagyon félek minden dobbanástól
Nehogy sebtől vérző, megtört lélek legyek.

Szabadon! Engedj el!
Szabadon! Kérlek engedd hogy éljek!
Szabadon! Engedj el!
Szabadon! Engedd hogy éljek már!

A fuldokló vágy hogy éljek 
Szabadon szállva.
Hogy szabad madárként lélegezzek,
Mert úgy érzem megfojtanak a karmok,
S nem engednek el
Inkább örökre eltemetnek.

Szabadon! Engedj el!
Szabadon! Kérlek engedd hogy éljek!
Szabadon! Engedj el!
Szabadon! Engedd hogy éljek már!

Várom hogy újra 
Olyan legyek mint régen
Szabad és magányos, csak engedj el,
Mert a karjaidban csak szenvedek.
Úgy várom! Úgy várom én,
Hogy olyan legyek mint régen.

Szabadon! Engedj el!
Szabadon! Kérlek engedd hogy éljek!
Szabadon! Engedj el!
Szabadon! Engedd hogy éljek már!


© 1998 STATION